jakumo@freemail.hu
www.haldorado.hu
www.mahor.hu
href="A ponty_elemei/si.css" rel=stylesheet>
Cyprinus carpio
A ponty Származás, elterjedés, élettér:
A ponty származását tekinve heves viták dúlnak. Thienemann
nézetei szerint Kína, Japán, Közép- és Kis Ázsia egészen a Fekete-tengerig nyúló
térségeinek vizei képezik a ponty eredeti hazáját.Európai elterjedéséről semmit
sem lehet bizonyossággal állítani. A görögök és a rómaiak már ismerték és
tavakban tenyésztették, felismerve értékes húsát. A középkorban szerzetesek
nevelték, nagyra becsült böjti étel volt.Honos Spanyolország, Franciaország (a
világrekord 37 kg-os példány is innen származik), Olaszország, Portugália,
Svájc, Hollandia, Bulgária, Oroszország, Törökország, Románia, Magyarország
számos vizében. Európa majdnem minden édesvizében megtalálható az északi
szélesség 60. fokáig. Nem található viszont Finnországban, Skandinávia északi
részén és Kelet-Szibériában. Gazdag állomány él viszont a Fekete- tengerben,
Kaszpi-tengerben, Aral-tóban.Jó fogási eredménnyel kecsegtet a Duna-delta,
Magyarországon a Balaton, a Tisza, Körösök, Dráva, Száva.
A ponty
édesvízi hal, brakkvízben (kevert víz) is előfordul, de csak az alacsony
sótartalmat viseli el. Fokozottan érvényes ez az ivadékra, amely 7 ezreléket
maghaladó sótartalom esetén elpusztul, az idősebb példányok legfeljebb 12
ezrelékes sótartalmat képesek elviselni. Steffens feljegyzése szerint a
Salton-tóban (Dél-Kalifornia) a ponyt 18,6 ezrelékes sótartalom mellett is
megél. A dús növényzet viszont fontos a számára, nemcsak rejtekhelyet jelent
a halnak, hanem táplálékot és ívóhelyet is. A víz oxigéntartalmával
kapcsolatos igénye szerény, a ponty az oxigént különösen hatékonyan hasznosítja.
Oxigénszükséglete nő a víz hőmérséklet emelkedésével, mivel ilyenkor többet
mozog, illetve több táplálékot vesz fel. Amennyiben a víz oxigéntartalma
lecsökken a ponty másodlagos levegőfelvételhez folyamodik, a vízfelszínen
levegőt szippant (pipál), sőt egyes esetekben bőrön keresztül is tudja az
oxigént hasznosítani.
Szaporodás, egyedfejlődés:
Ideális esetben, vagyis 18-20 fokos vízhőmérsékletnél és
kedvező ívóhelyek meglétekor az ivarérett halak májusban és júniusban ívnak, bár
az ívás elhúzódhat július közepéig is (kedvezőtlen vízhőmérséklet). Az ívás
természetes vizekben szakaszos, vagyis akár napokig, vagy hetekig is
eltarthat.Hidegfront betörés hatására az ívási folyamat megszakad, az ikrásokban
képződött ikra visszafejlődik, és a hal szervezetében komolyabb károsodás nélkül
felszívódik.
Egyes számítások szerint a ponty kedvező esetekben
testsúlykilógrammonkét 100 000-200 000 ikrát rak, egyes igen súlyos nőstények
több mint 1 millió ikrát képesek kibocsátani.
A megtermékenyített peték a
fenékre süllyednek. Üvegtiszták és enyhén sárgás színűek, átmérőjök 1,5 és 2
miliméter között mozog. A lárvák a vízhőmérséklettől függően 38 nap múlva bújna
ki az ikraburokból, 4-5,5 miliméter hosszúak, a has alatt világossárga
szikzacskó található, mely biztosítja első nyolc napi élelmüket.A lárvák még
úszni nem tudnak fejjel előre lesüllyednek a fenékre, itt ragasztómirigyükkel
megtapadnak a fenéken. Egy nap után úszni kezdenek első úszásuk folyamán a
vízfelszínre igyekeznek, hogy levegőt szippantva megtöltsék
úszóhólyagjukat.Gyakran több napig is eltart míg feltöltik az úszóhólyagot
levegővel.
Táplálkozás:
A pontyivadék az első időben apró állati és növényi
szervezetekből él. Kerekesférget, vízibolhát, kandicsrákot, víziászkát,
kérészeket, és mindenféle lárvát fogyaszt, különösen kedveli az iszapos részeken
meghúzódó árvaszúnyoglárvát. A ponty növényi táplálékot is felvesz, elsősorban
algákat, de fogyasztja a friss növényi hajtásokat is. Nevezhetjük a pontyot
mindenevőnek. A nagyobb pontyok esetenként a kisebb halakat is bekapják, de a
ponty ettől még nem ragadozó. Étlapján megtalálható mindenféle féreg, csiga,
kagyló, pióca, szitakötőlárva, tehát minden ami az iszapban
rejtőzködik.
A táplálékot a ponty a harmonikaszerűen előrenyúló szájával
veszi fel, majd garatfogaival felaprítja. Gyomra nincs, a táplálék közvetlenül a
hosszú béltraktusba kerül. A táplálékfelvétel igen intenzív 20 Celsius-fok
feletti hőmérsékletű vízben, viszont még az 5 fokos vízben is táplálkozik (ezt
igazolják a léki pontyhorgászok fogásai is). A tartós koplalást a ponyt hiteles
vizsgálatokkal alátámasztva kb. 600 napig viseli el.
Növekedés,
életkor:
Jó feltételek mellett igen gyorsan növekszik a ponty.
Háromnyaras korára tógazdaságokban elérheti a 35-45 centiméteres hosszúságot és
az 1-2 kilogrammos súlyt. Érdekes összehasonlítást lehet felállítani az egymás
mellett előforduló vadponyt és tenyészponty között. Egyes évjáratokban a
vadpntyok mindig kisebbek voltak mint a tenyészponytok.
A ponty
lehetséges életkoráról régebben fantasztikus elképzelések uralkodtak. Ma már a
pikkelyminták vizsgálatával egészen pontosan meg tudják állapítani a ponty
életkorát. Például egy 20 kilogrammos ponty életkora bizonyíthatóan 12 év volt.
Ugyanakkor egy svéd rekordhal amely 19,30 kilós volt életkora viszont 30 év
volt. Maximális életkor a pontyoknál kb. 35-40 évre tehető, de előfordulhatnak
szélsőséges esetek is.
Hol keressük:
A ponty a lassú folyású folyó, illetve lassú áramlású
állóvizeket kedveli. Mivel oxigénigénye csekély, és némely változata (bőrponty,
tükörponyt) képesek a légköri levegőt felvenni a bőrön keresztül. Ezért ilyen
helyeken kell keresnünk. Magyarországon szinte minden vízben előfordul, "nemzeti
hal". A horgászzsákmány jelentős részét ez a hal teszi ki. A folyóvizekben a
kőgátak mögötti langós részeken, kisebb öblökben, partbiztosító kőrézsűk mentén,
torkolatoknál találjuk meg. Az állóvizeken vándorol, ősszel a lehűlő vízben a
mélyebb részeket keresi fel a téli nyugalmi időszak eltöltésére, ilyenkor is
táplálkozik.
Amint melegszik a víz elkezd mozogni, mivel élelem után
kell néznie, gyakran előfordul, hogy tavasszal a part menti zónában csipegeti az
apró állati és növényi szervezeteket. Amint egyre melegszik a víz, a ponty
elkezd keresni valamilyen fedzéket, ahol élelmet is talál és el is rejtőzhet.
Kitűnő erre a part menti nádas, illetve a hínarasok. A nagy nyári melegben
amikor a víz oldott oxigénszintjealacsony a ponty gyakran feljön a vízfelszínre
és légköri levegő szippantásával pótolja az oxigént, ilyenkor látott hallá válik
a ponty, de ilyenkor a legnehezebb megfogni. Vannak viszont árulkodó jelek,
amiről fel lehet ismerni, hogy pontyok tartózkodnak a horgászhelyünkön. Egyik
ilyen jellegzetes a ponty vízből való kiugrása, ez főleg nyári melegben
tapasztalható.
A vízfenékről felszálló buboréksor is lehet jele a halnak,
ám könnyen össze lehet keverni a fenékről felszálló gázokkal, fő jellemzője a
"pontytúrásnak", hogy a buboréksor egy bizonyos irányba halad. A nádszálak finom
ütemes rezgése is lehet bíztató jel, ekkor a ponty éppen az egyik legkedveltebb
táplálékát, a vándorkagylót csipegeti a nádszálak tövéről. Nagyobb pontyok
képesek a nádasokban utakat, járatokat vágni, ahol szívesen tartózkodnak, ezekbe
a folyosókba lógatva az úszós készségünket, gyakran kellemes meglepetés érhet
bennünket.
Kapási idők:
A ponty gyakran szeszélyes halként viselkedik, főleg azokon a
vizeken ahol megfelelő mennyiségű táplálékot tlál, ilyenkor bizalmatlanná válik,
a vízben gyanúsan úszó, lebegő csalival szemben. Egész évben fogható, még jég
alól is, persze ehhez meg kell találni a bandázóhelyet.
A napszak
tekintetében sincs semmi különleges, éppúgy fogható éjjel is mint nappal, gyakra
az esti, éjjeli illetve a hajnali órák kedvezőbbek, főleg állóvizeken (érdemes
naplót vezetni a fogásokról, amire tüntessük fel, hogy a nap mely szakában,
milyen időjárási körülmények között fogtuk a halat).
Ez a hal viszont
eléggé érzékeny az időjárásra, főleg a frontokra, illetve a frontokat kísérő
légáramlatokra. Hidegfront betörés előtt, mikor a déli szél megélénkül (meleg
szél fúj), az idő fülledt meleg, főleg nyári napokon, a ponty értvágya csökken,
miután betört a front és megérkezett a hűvösebb levegő, a szélirány északi,
észak-keleti irányú lesz, a ponty elkezd enni, gyakran annyira, hogy egymást
érik a kapások. Amint az időjárás megnyugszik, frontmentessé válik, a ponty
étvágya kissé csökken, de még ekkor is eredménnyel fogható. Melegfront betörés
előtt az étvágya visszaesik, s amig tart a front kevés táplálékot vesz
magához.
Horgászmódszerek:
A klasszikus pontyozó szerelék az úszós. Ezek
közül is többfélét lehet alkalmazni. A hagyományos osztott súlyú szereléket
nyílt vízen alkalmazzuk ahol nem akarjuk, hogy a csali a vízfeneket érje. A
súlyozása úgy történik, hogy több apró ólmot helyezünk el a zsinóron, ezáltal
kapásnál az úszó vagy elmerül, vagy kiemelkedik, a hal számára szinte
észrevétlen amint az apró súlyokat megemeli. Ugyanígy súlyozzuk a feltolós
szereléket, de viszont ennél a módszernél hosszú szárú úszóra van szükségünk. A
felfektetős szerelék légyege, hogy a csali a fenéken van, a zsinóron lévő
súllyal együtt, kapáskor a ponty felemeli a csalit, vele együtt a súlyt, és az
úszó felfekszik a víz színére. Itt kedvező a kissé tömzsibb úszótípust
választani. Gyakran, főleg nádi pontyozásnál alkalmazzák az ún. lemezantennás
úszót, amely törzsébe egy műanyag lemez van beleépítve. Úgy kell a zsinórra
felrakni, hogy a lemez a horgásszal szembe legyen, fokozottan érvényes éjszakai
horgászatra ez a szabály különben bárhogy világítjuk meg, nem látjuk az
úszót.
Fenekező módszerrel is eredményesen horgászhatunk
pontyra, főleg ott ahol a parttól messzebb tanyáznak és úszós készséggel már nem
lehet elérni őket. A fenekező módszerek között is va ntöbbféle, van mikor a
súlyt a szerelék végére tesszük, ilyenkor végólmos szerelékről beszélünk.
Különböző lehet az ólom formája is, folyóvizeken inkább laposat, állóvizeken a
gömbölyűeket részesítsük előnyben. Csúszóólmos módszernél a hosszirányban átfúrt
ólom a zsinóron szabadon fut, tehát a hal mikor felveszi a csalit akkor csak egy
idő után érez ellenállást. Az ólom formája itt is változó, a gömbólmot inkább
állóvízre, a lapos tégla ólmot folyóvízre alkalmazzuk. Amikor etetőanyagot is
akarunk juttatni a csali mellé akkor etetőkosaras szereléket alkalmazzunk, az
etetőkosár egy bordázott belül üreges vagy drótból, vagy kemény műanyagból
készült eszköz. Ebbe lehet belegyúrni a az etetőanyagot, ami a vízreérés után
(attól függ, hogy milyen keményre gyúrtuk), kimosódik a víz által, és felkelti a
halak figyelmét. Újabban etetőanyag pezsgőtöltetet is árulnak a szaküzletek,
amelyből pezsegve oldódik ki az etetőanyag. Az etetőkosarat is felszerelhetjük
csúszó, illetve végszerelékként is.
A bojlizó módszer az
utóbbi időben terjedt el, és forradalmasította a pontyhorgászatot. A bojli
tulajdonképpen csak fantázianév, ami tésztát jelent. Ezt a csalit lehet kapni a
szaküzletekben, de házilag is elkészíthető. 1 kg tészta alapanyaghoz kb. 10-12
db tojást kell hozzáadni, ez biztosítja a tapadást, és a megfelelő mennyiségű
fehérjét, ami a halaknak nagyon fontos táplálék. A tészta másik alapanyaga a
búzaliszt, vagy a kukoricaliszt, amely kellő mértékben összetapad,
adalékanyagként adhatunk a tésztához különféle aromákat (ne túl nagy
töménységben, ugyanis ellenkező hatást fejthet ki), adhatunk hozzá vérlisztet is
nehéz beszerezni ugyan, de leképesztő hatással van a halakra (főleg vágóhidakon
juthatunk hozzá). A tésztát miután kellően összegyúrtuk, 10-15 mm átmérőjű
pontyszájba illő gombócokat fomáljunk belőle. Ezután forró, de nem lobogó vízben
főzzük amig fel nem jönnek a felszinre és még utánna 2 percig. Ha kiszedtük,
utánna egy hegyes zsákvarró tűvel kifúrjuk, zsinegre fűzzük, száraz meleg helyre
tesszük száradni. Egy hét múlva a gombócok olyan kemények lesznek, hogy a
betonra ejtve acélgolyóként pattannak vissza. Amennyiben azt akarjuk, hogy a
golyók ne süllyedjenek a fenékre hanem lebegjenek akkor két speciális módszert
alkalmazhatunk. Vagy a golyókat a főzés után forró sütőben kisütjük, vagy a
tésztába összedolgozáskor apró hungarocellgolyókat teszünk. A golyón átfűzünk
egy zsinórt (cérna, bojlielőke), a végére egy szalmaszálat kötünk (ez lesz az
ütköző), a másik végét a horogszárára, vagy az öblébe kötjük.
A
felszerelés:
Mivel a ponty óvatos hal ezért csak indokolt esetben
alaklmazzunk erős felszerelést, főleg ott ahol nagyobb példányokra is lehet
számítani. A bot legyen 3-3,5 m hosszú parabolaakciójú, úszós horgászatnál
lehet egy kicsit hosszabb is. Dobósúlya úszózsnál 40-80 g, fenekezésnél, 60-150
g. Az orsó elsősorban peremorsó 40-70-es zsinórkapacitású, vagy nádi
pontyozók esetében a multiplikátoros orsó használata a legkedvezőbb, ha fonott
zsinórt használnak. A zsinór vastagsága döntő szempont lehet, tavasszal mikor
finomabbak a kapások 25-ösnél ne használjunk vastagabbat, nyáron ahol kapitális
példányok vannak ott is elegendő a max. 0.35 mm átmérőjű zsinór. Előke
alkalmazása mindig célszerű, általában 0,5 mm-rel vékonyabb mint a főzsinór.
Mióta megjelentek a multifil (több szálból fonott) zsinórok könyebb lett a
horgászat, mivel vékonyabb zsinórok elképesztő szakítószilárdsági
tulajdonságokkal bírnak, egyetlen hátrányuk viszont, hogy hamar
gubancolódnak. Horog tekintetében meg kell jegyeznünk egy örök érvényű
szabályt, inkább válasszunk minőséget magasabb áron, mint az orrunk előtt törjön
el a horog egy kapitális példány fárasztásánál. Növényi eredetű csaliknál a nagy
öblű, élő csaliknál a kis öblű hosszú szárú horgot használjuk. Sok márka van a
piacon, a horogpróbát azért érdemes elvégezni úgy hogy veszünk egy parafadugót,
abba beleszúrjuk a horoghegyet és elkezdjük húzni, ha elpattan a horog akkor túl
keményre edzett nem jó, sőt akkor sem jó ha kihajlik, mert az túl lágy. A
legmegfelelőbb akkor a horog ha a dugóba beleszúrva enyhe feszítésre rugalmasan
válaszol. Csalik:
A ponty étlapja változatos így elég széles a választék
csalikból. Tavasszal, ősszel inkább állati eredetű csalit alkalmazzunk, szóba
jöhet a giliszta, a lóbogár, csontkukac (csonticsokor), sőt előfordult már, hogy
nagyobb példányai a ragadozóknak felkínált kisebb halakat is elkapták. Télen a
hideg vízben nagyon eredményes a kocára vágott löncshús. Növényi eredetű
csalikat főleg tavasz végén és nyáron használjunk, itt meg kell említeni a
legelterjedtebb csalit a kukoricát amelyet ma már többféle ízben keménységben
állítanak elő, a mai napig eredményes az Alcsiszigeti Holt Tiszán az öreg
kukorica, ugyanis egy kicsit kemény, a keszeg nem tudja leverni. A másik
rendkívül közkedvelt csali a kifli csücske, amit pár napra egy nejlon zacskóba
téve megpuhítunk és beleszújuk a horgot, Csalizhatunk puffasztott rizzsel, főtt
sárgarépával, csillagfürttel. A már említett tésztacsalik is igen eredményesek,
ízesítésük tekintetében széles a skála, a méztől az eperig, bármilyen aromát
használhatunk.
Az etetés nagyon fontos lehet a pontyhorgászatban, a halak
általában megjegyzik, hogy hol kaptak táplálékot és visszajárnak ide. Fokozottan
igaz a bojlis horgászatra, ugyanis a csalihoz hozzá kell szoktatni a pontyot,
mert a vízben nem igen talál ilyen táplálékot. A csalikat (kukoricát, bojlit,
kenyérgyurmát) lehet színezni, ez főleg azokon a vizeken válhat be, ahol
túlhorgásszák a vizet, és a pontyok bizalmatlanná válnak a hagyományos színű
csalikkal szemben.
Fárasztás, kiemelés, élvetartás:
A pontyok kitartó harcosok, még az utolsó pillanatban is
tartogathatnak meglepetéseket a horgász számára. Nagyobb pontyokra jellemző a
hosszú egyenletes kirohanás, ha nincs elég zsinórunk gyakran elveszítjük a
halat. Általában megakasztás után szokták elveszíteni a legtöbb halat, mert a
horog nem jól akad, ezért semmi esetre sem erőltessük. Amint a hal fárad lassan
körözni kezd, egy egy ilyen fordulónál kényszerítsük a vízfelszínre és
levegőztessük meg. Egy idő után oldalára dől és hagyja magát vontatni, még ekkor
se teljes a győzelem, ugyanis még egy kritikus mozzanat hátra van, a szákolás.
Ilyenkor szokott a ponty megugrani a szák láttán, ezért semmi esetre sem a
szákot toljuk a hal felé, inkább a halat húzzuk a vzbe tartott szákra és egy
határozott emeléssel emeljük meg a szákot, majd a szák elejét fogva emeljük
ki.
A ponty élvetartása szákban illetve felkantározva történik. A
felkantározást végezhetjük kopoltyún keresztül és a hátúszó első sugarára
(bognártüske) kötött erős megbízható kötél segítségével. Így felkantározva
kevésbé sérül, mivel a súlypontjánál van felkötve, így akár napokig is
A magyarok ismét remekeltek!
|
content="Horgászat leírása. Útmutató linkmutató. Tudástár. Minden, amit tudni akarsz. Tudod-e, hogy mi mi?"
name=DESCRIPTION>
|
|
|
|
|
|
Horgászat
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
R
S
T
U
V
W
Z
| | | | |
|
|
|
©
|
Haldorádó horgászportál!
|
Egyre több gyerek horgászik!
|
A horgászathoz szükséges fontos felszerelési tárgyakat mutatjuk be
ezen az oldalon, a botok orsók zsinórok ismertetése mellett kitérünk az
apróbb de nem elhanyagolható fontosságú eszközökre is mint forgókapcsok,
karabínerek. Tanácsot próbálunk adni a kezdő horgászoknak a megfelelő
horgászcikk kiválasztásához, de reméljük a profi horgászoknak is gazdag
információt jelent ez az oldal. |
A horgászbot: A horgász
meghosszabított karjaként funkcionál. Erőátviteli célokat szolgál, a
bottal tartjuk a kontaktust a hal között a zsinór közvetítésével. A
horgászbot kiválasztásánál néhány szempontot figyelembe kell venni,
elsősorban, hogy milyen horgászmódszerhez akarjuk használni. Elsődleges
szempont a bot hosszúsága, ezt a horgászcikkgyártók cm-ben adják meg a
horgászcikkgyártók, az 1,5 m-es kuttyogatóbottól egészen az akár 15 m-es
versenybotokig. Másik fontos szempont a bot dobósúlya, amit megmutatja,
hogy mekkora az a tömeg amit el lehet biztonságosan, bottörés nélkül dobni
a horgászbottal. Általában gramm-ban adják meg. Az alig 5-20 g-os
dobósúlytól egészen az 500 g-os dobósúlyú botokig széles a választék.
Fontos még a bot akciója jelölése betűkkel történik: A, B, C. Az akció
megmutatja hogy a bot terhelés hatására hogyan viselkedik, vagyis hogyan,
mekkora ívben hajlik. A "B" akciós egészen a spiccrészen hajlik, a bot
gerince kevésbé van igénybevéve. A "C"akciós szinte egészében hajlik, ez
az ún. parabolaakció, nagyobb halak fárasztásánál fontos szerepe van,
főleg a gyors hirtelen kirohanásokat lehet vele nagyon jól lekezelni. Az
"A" akciós átmenetet képez a "C" és a "B" akció között. Speciális
botmegkülönböztetés is létezik, például a műlegyező horgászbotoknál, itt
nem azt veszik figyelembe hogy a bot hol hajlik, mert a súlyozott
zsinórral való dobáshoz a botnak egész részében dolgoznia kell. Itt
használják az ún. AFTMA beosztást, ami lehetővé teszi a legmegfelelőbb
felszerelés kiválasztását, az általunk horgászni kívánt halfajhoz. A
horgászbot anyagát tekintve igen széles a választék, régebben a bambusznád
illetve a ragasztott bambusz botok tették ki a horgászbotok zömét. Később
megjelentek az epoxigyantával összeragasztott üvegszálas botok, amelyek
általában két részből áltak, rézhüvelyek segítségével csatlakoztak
egymáshoz. Majd ezeket felváltotta az űrtechnikában alkalmazott carbon
illetve kevlárszálszövésű horgászbotok, amelyek már alkalmazható
teleszkópos kivitelben is (csövekből áll amelyek összevannak toldva).
A legkorszerűbb keresztszövésű kevlár anyagú horgászbot
keresztmetszete.
A horgászboton a zsinór vezetését gyűrűk végzik, a legnagyobbat ami
a nyélhez a legközelebb található ún. keverőgyűrűnek nevezzük, amely a
zsinór szabad és egyenletel lefutását segíti elő. Az anyaguk régebben
különféle fémek oxidos bevonatával készültek, de ezek nem voltak
megfelelőek, mivel a zsinór hamar rovátkákat rágott bele, ami hamarosan
zsinórszakadáshoz vezetett. Ezeket az anyagokat felváltotta a kerámia
gyűrűsor, ami elsősorban súlya miatt volt kedvezőtlen. A legmegfelelőbb
megoldást az ún. Fuji gyűrűk jelentették, a kopás elhanyagolható volt. A
botokra való felerősítés szempontjából is léteznek különféle gyűrűk, a
tömör üvegbotokra általában kötözős ún. talpas gyűrűk valók, a teleszkópos
botokra csöves gyűrűk való, amelyeket ragasztással lehet
felerősíteni.
A horgászorsó: A zsinór
tárolására, valamint feltekereésére van alkalmazva, sőt ma már komoly
fékrendszerrrel rendelkeznek, mikor fárasztáskor a hal lehúzza a zsinórt,
a fékezéssel is ellentétes irányú húzóerőt lehet kifejteni. Régebben
tárolóorsó jelentette a zsinór tárolását, fékrendszerük megbízhatatlan
volt. Ezeket felváltotta az ún. peremfutó orsó, amely egy tengelyre
merőleges dobra csévéli fel a zsinórt, úgy hogy egy zsinórelkapókar
körkörösen forog a tegelyen. |
A 80-as évek elején megjelent magyarországon a tengeri
horgászatban előszeretettel alkalmazott multiplikátoros orsó, amely
zsinórtároló dobja hasonlít a tárolóorsóéra, de megbízhatóbb
fékrendszerrel rendelkezik, csillagféke van. Nagyméretű dobja sok zsinórt
tud tárolni csavarodásmentesen, mivel ellentétben a peremorsóval a zsinór
nincs a tengelyre merőleges körpályára kényszerítve, és csak egy
szálvezető vezeti a zsinórt ami csak a dobra való egyenletes csévélést
szolgálja. Áttételes meghajtószerkezet működik benne, ami anyit jelent,
hogy tetszőleges sebességgel tekerhetjük fel a zsinórt. A multiorsóval
való dobás nem egyszerű dolog azoknak a horgászoknak akik a peremorsó
használatához szoktak hozzá. A fej feletti lendítést itt el kell
felejteni, hiszen így csak gubancot tudunk előidézni, a szerelék az orrunk
előtt pottyan a vízbe. A dobást alulról, kissé oldalról kell indítani,
legyező mozgással, a bot midig a bedobás irányába mutasson. Hazánkban
elsősorban kuttyogatásra, és nádi pontyhorgászatra használják a
horgászok. |
"Bigfish"elnevezésű multiorsó
A zsinór:
|
A hal és a horgászbot közötti kapcsolatot biztosítja, ma már
nagyon sok követelménynek meg kell felelnie. Régebben a XX. század közepén
hernyóselyemből szőtt zsinórral horgásztak (főleg a legyezőhorgászok),
karbantartásuk nehézkes volt, mert minden horgászat után szárítókeretre
kellett csévélni, mert különben a meglehetősen magas árú zsinór
tönkrement. Később megjelentek a műanyag szálból készült zsinórok, az első
próbálkozások nem tökéletesre sikerültek, ugyanis félgumi zsinórok
készültek, ami megnyúlt de nem változott vissza eredeti hosszúságára.
Igazán tökéletes nejlon zsinórokat a 70-es években kezdtek el gyártani,
mgejelentek az első márkás zsinórok is mint a DAM, Siglon, Shakespeare.
Ezután nagyüzemmé nőtte ki magát a zsinórgyártás sok zsinórgyártó tűnt fel
a horgászcikkpiacon, jobbnál jobb kondíciókkal bíró zsinórjaikkal. A 90-es
évek elején megjelentek a multifil (több szálból fonott) zsinórok, amelyek
forradalmasították a nagyobb halak horgászatát, a hagyományos monofil
zsinórokkal szemben a szakítószilárdság sokszorosára nőtt. egyetlen
hátrányuk viszont, hogy kevésbé nyúlnak, ez bizony fárasztásnál okozhat
komoly gondot, ha a horgász nem megfelelően állítja be a fékerőt és a
nagyobb hal hirtelen megugrik. Főleg nádi pontyozásra, kuttyogatásra
használják. A zsinór tulajdonságai közül a leglényegesebb a
szakítószilárdság, a csomótűrés, lágyság, a környezeti hatásokkal szembeni
ellenállóképesség. A szakítószilárdság kg-ban megadott érték, külföldi
zsinóroknál Font-ban adják meg (1 Font kb. 0,5 kg). Ez azt jelenti hogy
egyenletes terhelés hatására a zsinór a megadott kg értéknél fog
elszakadni, persze ez csak irányadó érték, például a zsinór másként
viselkedik száraz állapotba mint nedvesen. Egyes horgászcikkgyártó a
termékükön feltüntetik a nedves állapotban mért szakítószilárdságot is.
A csomótűrés a másik szempont ami fontos egy zsinór kiválasztásánál.
Általános tapasztalat, hogy a lágy zsinórok csomótűrőbbek mint sprődebb
társaik, de ennek meg van az ára is mivel ezek az igen lágy zsinórok
szerényebb szakítószilárdsággal rendelkeznek. Nagyon fontos a helyesen
megkötött csomó, mivel a csomó gyengíti leginkább a zsinórt. A fonott
zsinóroknál speciális csomók kötésére van szükség, mivel ezek igen lágy
zsinórok. Fontos szempont a kopásállóság és a környezet hatásaival
szembeni ellenállóképesség, főleg nagyobb tavaink, és a folyóvizek homokos
horgászhelyei "eszik" a zsinórt, a fonott zsinórral nincs gond mivel nem
annyira sérülékeny. A monofil zsinórok közül a legkopásállóbban a kissé
kemény zsinórok. Egyes zsinórokat bevonják a napsütés UV sugárzása elleni
védőbevonattal, ami jóval megnöveli a zsinór élettartamát.
Összegzésül: a zsinór vásárlásánál egyszerre tehát több szempontot
kell figyelembe venni. |
Az úszó: Anyagát tekintve
sokféle lehet, készülhet fából (elsősorban puhafából pl. balsafa),
műanyagból, vagy a most divat poliuretán habból öntve. Egyetlen
követelmény, hogy megfelelő bevonattal legyen ellátva, főleg fokozottan
érvényes a fából készült úszókra, mivel ezek megduzzadnak vízfelvétel
hatására. Színezete egyéni izlés szerint történhet, de egy fontos
szempontot itt is figyelembe kell venni: a vízből kilátszó résznek a
láthatóságát. Különféle fluoreszkáló anyaggal bevont úszók látszanak a
legjobban. A színnek is fontos szerepe van, nagyon jól látszik nappal az
égővörösre festett úszó antennája, viszont szürkületben már kevéssé, így
ilyenkor a legmegfelelőbb szín a matt fehér. Csíkozással is kedvező
eredményt érhetünk el, jó összetétel fekete-fehér, vörös-fekete,
citromsárga-fekete. A láthatóság érdekében, főleg ha távolabb van bedobva
a szerelék, sokan műanyag gyöngyöt is felhelyeznek az úszó antennájára,
vigyázni kell azonban, hogy a gyöngy ne nagy súlyú legyen, mert ez
megváltoztathatja az úszóra ható felhajtóerőt. Az úszók
terhelhetőségét grammban adják meg a gyártó, így könnyen ki tudjuk
választani a legmegfelelőbbet. Például egy nagy felhajtóerővel bíró
csukázóúszót akár 20-30 g súlyal is lehet terhelni mégis fennmarad a víz
színén, a keszegezőúszók szerényebb terhelhetőségűek 1-15 g -ig terjed az
intervallum. Típus szerint sokféle úszót megkülönböztetünk, elsősorban
az a mérvadó, hogy milyen halfajra szertnénk vele horgászni. A
ragadozóhalakhoz nagyobb méretű úszók használatosak, a csuka horgászatához
tömzsi 20-30 g teherbírásút, süllő úszós horgászatához vékonyabb törzsű és
kisebb teherbírásúak használatosak. Pontyozáshoz, nagyobb keszeg,
kárász fogásához 15-20 g teherbírásút használjunk, persze sokféle típus
létezik, ezt a horgászmódszer dönti el. Feltolós úszós horgászathoz mindig
hosszú antennájú úszót használjunk, felfektetős szerelékhez viszon nem
olyan fontos a hosszú antenna, mivel kapásnál az úszó úgy is elfekszik a
víz színén. Főleg éjszakai horgászatnál nyújt segítséget a lemezantennás
úszó, amely törzsébe egy kb. 1cm széles általában fehér színű műanyag
lemez van beleépítve. Bár mostanság már elterjedtebbek a világító
patronok, és még praktikusabb, a világító úszók. Keszegezéshesz
sokféle típusú és színezetű úszót használhatunk, itt a legnagyobb a méret
és színkavalkád, egy átlagos horgásznak is legalább 8-10 féle
keszegezőúszója van. Itt már a szinezésen és a terhelhetőségen kívül sok
szempontot kell figyelembe venni, például: a halfaj, a víz tulajdonságai,
milyen távol kívánunk horgászni. Az úszó alakját tekintve lehet
hosszúkás és lehet gömbölyded, a hosszúkás alakút elsősorban álló, vagy
lassú folyású vizen használjuk, a gömbölyded formájút gyors folyású
vizeken, van még egy speciális forma a körtealak amely univerzálisnak
mondható mind folyó, mind állóvízre. Mivel mélyebben van a súlypontja
előszeretettel lehet alkalmazni szeles időben. elterjedt még az ún.
ceruzaalakú úszó amit növényzettel sűrűn benőtt részeken használnak, főleg
compó horgászatához. Az úszónyak formája is fő választási kritérium
lehet, a vágott nyakú úszót sima hullámzásmentes vízen használjuk (a kapás
jobban észrevehető), a fokozatosan elkeskenyedőt pedig hullámzó vízre
alkalmazzuk. Újabban előszeretettel horgásznak önsúlyos úszóval, ami azt
jelenti, hogy az úszótörzs alsó részében súly található (ólóm, vas), ami a
dobástávolság megnövelésében játszik nagy szerepet. Halfajok
tekintetében, sokféle úszó áll a rendelkezésünkre egészen a 1-2 g
teherbírású küszöző úszótól egészen a 10-15 g-os folyóvízi bolognai
úszókig. |
A horog: Kezdetben brozból és
vasból készült horgokat használtak, amelyeket kovácsolással állítottak
elő. Forradalmat jelentett a horoggyártás terén, mikor megjeletek az első
nemesacélból készült horgok, szívósságuk rugalmasságuk miatt a
legmegfelelőbbek voltak a horgászatra. A szívósságukat a megfelelő mértékű
rugalmasság mellett úgy őrizték meg, hogy a gyártás során edzették a
horgokat. Ezeket a horgokat állandóan élezni, fenni kellett, hiszen a
megmunkálás nem tette lehetővé a horoghegy megfelelően élesre való
kialakítását. Azután megjelentek a lézerrel megmunkált hegyű acélhorgok,
amiket már nem kellett fenni annyiszor. Manapság a magas széntartalmú
acélból készült ún. karbonhorgok képezik a horogfajták zömét, ezeket
különleges gyártástechnológiával állítják elő, ezeket a horgokat élezni
nem kell mivel a hegy kialakítása kémiai úton történik és tökéletesen sima
felületet produkálnak, rugalmasságuk szívósságuk mindenek feletti. A
horgok kiválasztásánál bizonyos szempontokat figyelembe kell venni,
először is, hogy milyen halfajra horgászunk. Békés halak horgászatánál
általában nagy öblű horgok az elterjedtebbek, a bő öblű horognak a célja,
hogy ki ne szakadjon a hal puha szájából. Ragadozó halakhoz általában
hosszú szárú kis öblű horgok a használatosak, ebben az esetben viszont a
horognak keményen be kell hatolni a hal csontos álkapcsába, és ehhez
nagyobb erőt tudunk kifejteni hosszirányba egy hosszúszárú horoggal. A
versenyhorászok által használatosak az ún. szakálnélküli horgok amelyek
megkönnyítik a kisebb érzékenyebb csalik feltűzését (árvaszúnyoglárva),
valamint a hal levételét a horogról. A horog méretét a
horgászcikkgyártók egységesen számozással jelölik, mégpedig úgy, hogy a
horog méretével fordítottan arányos számozással. Például a legkisebb
horgok a 26-os, 24-es, 22-es ezeket küszözéshez, valamint egyéb apróhalak
fogásához használjuk. A 10-es 12-es méretűt nagyobb keszegfélék, kisebb
békés halakhoz, a legnagyobb horgokat /0- val jelölik. például 1/0- ás,
2/0-ás, 7/0-ás (hétnullás). Megkülönböztetünk még füles illetve lapkás
horgogat (a zsinór felkötése különbözőképpen történhet). Egyágú,
kétágú és háromágú horgok vannak forgalomban, a két- és háromágút a
ragadozóhalak horgászatánál használjuk. |
Forgók, kapcsok, karabínerek,
drótelőkék: Egészen apró horgászeszközök közé tartoznak, de
legalább olyan fontosak, mivel ezek tartják a kapcsolatot a szerelék
között. A forgókapcsok közül létezik, két és háromágú, a háromágút
általában oldalszerelékeknél alkalmazzuk, főleg úszós csukázásnál. Fontos
a forgókapcsok anyaga, ami lehet fém és lehet valamilyen ötvözet, inkább
az olyanokat válasszuk amelyek kevésbé korrodálnak. Napjainkban megjelent
a forgókapcsok egy külön típusa a belül csapágyazott forgó, amely még
simább, zsinórcsavarodásmentes horgászatot tesz lehetővé, főleg a
pergetőhorgászok használják megkülönböztetett szeretettel. A karabíneres
forgókapcsokat akkor használjuk, ha gyorsan akarunk szereléket cserélni,
itt is főleg a pergetőhorgászatnál jöhet szóba. Mindig olyat alkalmazzunk,
amelynek a füle elég nagy, és jól zár a kapocs, nagyobb hal fárasztásánál
ez fontos lehet, hiszen a nagy hal megtalálja a szerelés leggyengébb
pontját. A ragadozóhalak horgászatához használatos drótelőkék között
is számos fajta létezik, különböző hosszúságban, anyagban, van olyan
amelyiket műagyaggal vonják be, ezek általában kissé merevek, sprődek. Az
egyik legjobb erre a célra a vanádium, illetve wolframszálból fonott
előke, kellően lágy és megbízhatóan erős, ha egy kicsit gubancolódik, némi
fáradtsággal még ki lehet egyenesíteni. Most divat a kevlárszál, amelyet
az űrhajózástechnikában használnak, rendkívüli szívóssága miatt
előszeretettel kap helyet a szerelékesdobozokban, egyetlen hátránya hogy a
csuka szájában lévő kis fogakban elakad és gyakran éppen emiatt veszítjük
el a zsákmányt. |
Kiemelőszák, vágóhorog: Ha
elérkeztünk a hal megakasztása után ahhoz a pillanathoz, amikor a hal
elfárad ki kell emelni. Ez kétféleképpen történik: szákkal illetve a 10 kg
feletti süllő csuka harcsa kiemeléséhez általában vágóhorgot használnak.
A kiemelőszák lehet összecsukható és nem összecsukható kivitelű. Az
összecsukható abból a szempontból előnyösebb, hogy könyebb szállítani. A
kiemelőszák kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy mekkora halakra
használjuk. Keszegezéshez a hosszabb nyelű kisebb terpesztésű sűrű szövésű
szákot használjunk. Nagyobb halakhoz ritkább hálószemű szákot vásároljunk.
Egy dolgot meg kell jegyezni, a szákolásnál nem emeljük fel a szákot,
hanem a száját megfogva húzzuk magunk felé, ellenkező esetben eltörhet a
szák nyele. Minden sikeres horgászat után ellenőrizzük a hálószemeket,
hogy nem szakadtak-e ki, valamint, hogy a nyél nem deformálódott el.
Manapság már fémből készülnek a jóminőségű kiemelőszákok, a
versenyhorgászok használnak karbonnyélből készült szerszámot. A másik
eszköz a vágóhorog, sokan kegyetlen mészároseszköznek nevezik, viszont
sokszor főleg nagyobb harcsák kiemelésénél a legmegfelelőbb eszköz (ha nem
kell, senki sem szeret nyúlkálni a hatalmas fogkoszorús szájba). Anyaga
acél, de nem keményre edzett mert az elpattanhat nagyobb erőkifejtésnél. A
nyele készülhet fából, bambuszból, fontos hogy a nyélhez való rögzítés
elég stabil legyen. Előfordul leggyakrabban csónakkal rendelkező
horgászoknál, T fogantyúval ellátott vágóhorog is. A hegyét mindig
köszörültessük hegyesre, és ha nem használjuk húzzunk rá parafadugót, hogy
magunkat és mást ne sértsük meg vele. |
Műcsalik: A műcsalik az élő
csalikkal szemben valamilyen mesterséges anyagból készült eszközök,
amelyek kissé vagy teljes egészében utánozzák a halak táplálékát képező
apró állatokat. Anyagukat tekintve készülhetnek fábó, fémbő, műanyagból,
gumiból, állati szőrzetből stb. A találékony horgászok a legkülönfélébb
alkotásokat szokták létrehozni. Egyik ilyen és talán leggyakrabban
alkalmazott műcsali a villantó, amely a sérül kishal mozgását hivatott
utánozni, színezete változó, egy dolgot azonban meg kell említeni borús
zavaros mélyebb vízrészeken csillogóbb, míg tiszta vízben napsütéses
időben kissé matt, sötétebb színezetű villantót alkalmazzunk. A
villantó két fő csoportba sorolhatók: -Támolygóvillantó -Körforgó
villantó:
A támolygó villantó oldalazó, kissé cikázó billegő mozgással hívja
fel magára a ragadozó figyelmét.
|
Széles választék támolygó villantóból
A körforgó villantó két fő részből áll, a tengely és a kanál, a kanál
a tengelyen körpályára van kényszerítve és így a tegelyre merőlegesen
forog, a hal az oldalvonalával érzékeli a finom rezgéseket.
Twisterek, gumihalak: A nyolcvanas évek közepén kezdtek
magyarországon megjelenni a jiggek, amelyek különös alakjukkal felhívták
magukra nemcsak a halak de a horgászok figyelmét, egyesek köszönték szépen
nem kértek belőle, mivel ez a szerkentyű gumitestével feloldotta a
hagyományos műanyag horgászdobozt. Sokan viszont annyira megbarátkoztak
vele, hogy rendre fogják vele a szebbnél szebb csukákat süllőket, a
nagyobbjával a kapitális harcsákat, sőt elég gyakran a békés halak is
felveszik. Horgászat a jiggekkel sajátos módon történik, nem úgy mint
a villantóval, hogy egyenletesen, néha meg meg ugratva húzzuk, hanem a bot
lassú emelgetésével, ejtésével tapogatásszerűen horgászunk. Maga a twister
két fő részből áll, az ólomfejbe öntött horogból, és gumitestből,
felszerelése úgy történik, hogy a gumitestet felhúzzuk a horog szárára
(érdemes a testből kicsit levágni mert így a farok nem nagyon fog
túlnyúlni a horgon, ezáltal kevesebb lesz az üres rávágásunk). Újabban a
twistereket ólomfej nélkül is használják, csak a horogszárra felhúzva
(lebegő twister). A gumihalaknál más a helyzet, ott a acélelőkére kell
fefűzni a nagyobb méretű műcsalikat, mozgásuk eltérő a twisterekétől,
farokrészük lapátformájúra van kialakítva, a vízben való mozgás hatására a
farokrész jobbra balra csapkod. Ha jól van felfűzve a drótelőkére akkor
élethűen utánozza a kishal mozgását. A színnek itt is fontos szerepe van,
nagyon sok ragadozó halunk jó színmegkülönböztetési képességekkel bír. A
sötétebb színűeket nappal tiszta vízben a világosabbakat sötétedéskor,
illetve áradó zavaros vízben használjuk. Csukára balinra általában fehér
színűt, süllőre citrom és mustársárga színűt, míg harcsára narancssárga
színűt ajánlanék.
|
<
Twisterek, gumihalak minden mennyiségben
Woblerek, rapalák: Fából, illetve kemény műanyagból készült
műcsalik, mind testalkatuk, mind mozgásuk, mind színezetük élethűen
utánozza a ragadozók táplálékául szolgáló halakat. Egyrészes és többrészes
kivitelben készülneik, a többrészeseket középen kapcsolja össze két fül. A
fejrészen az ún. terelőlapka helyezkedik el ami a wobler mozgását teszi
lehetővé. Két vagy három háromágú horoggal szerelik fel, ezeket
kulcskarika közvetítésével lehet felhelyezni a woblerre. A woblereket
kívülről szívós festék és lakkréteg védi, mind az átnedvesedéstől, mind a
tűhegyes ragadozófogaktól. Nagyon sok cég gyárt woblereket, Rapala, Nils
Master, ABU stb. |
Amerikában használatos felszíni horgászatra alkalmas woblerek
Az utóbbi időben megjelent egy műcsali amely elsősorban balin
horgászatára alakalmas nem kis eredménnyel. A Tsmanian Devil (tasmániai
ördög) egy enyhén meghajlított csőből, ami a testét alkotja, és a testéből
hosszanti irányban kétoldalt kiálló terelőszárnyakból áll. |
A Rapala: Az 1950-es években egy finn mesterember Lauri Rapala
(ma már a három fia viszi tovább a céget) elkezdett foglalkozni azzal a
gondolattal, hogy ragadozó halainknak ha élethű mozgású és színű műcsalit
kínálunk fel határozottabban kapnak vajon-e. Gondolatait hamarosan tettek
követték megszülettek az első kézzel faragott, egyedi festésű woblerek.
Tesztelte színük, méretük, dobósúlyuk, merülési mélységük szerint és egy
sajátos kódrendszert alakítot ki. A rapalák megkülönböztetése
kétféleképpen lehetséges, a tulajdonságuk, méretük és a színösszetételük
alapján. CDJ-9-GFR
Original: Egyrészes, felszíni felúszó J: Kétrészes, felúszó
CD: Egyrészes, merülő CDJ: Kétrészes, merülő SR: Egyrészes,
mélyretörő (Shad Rap) SSR: Egyrészes, mérsékelten mélyretörő FR:
Egyrészes, mélyretörő, tömzsi alakú (Fat Rap) SFR: Egyrészes,
mérsékelten mélyretörő, tömzsi alakú MFR: Egyrészes, mélyretörő,
tömzsi alakú, 3cm hosszú (Mini FAT RAP) RATL RAP: Egyrészes, merülő,
tesében apró golyók amik rezonanciát keltenek MAG: Tengeri
horgászatra, valamint nagyobb harcsák, csukák horgászatára
Méretüket tekintve 3cm-től, akár a 20 cm-es nagyságig előfordulnak,
függően attól, hogy milyen halfajra horgászunk vele.
Színezetüket tekitve igen változatos a paletta, itt is betűkkel
adják meg a színkódot. A legelterjedtebb színfajták.
S: Háta fekete, oldala ezüstszínű, hasa fehér. A egyik
leguniverzálisabb Rapala, a ragadozók fő táplálékát a küszt utánozza.
G: Háta fekete, oldala aranyszínű, hasa fehér. Pontyot, bodorkát,
compót utánoz. Kissé borult időben, nem túl mély vízben eredményes. B:
Háta középkék, oldala ezüstszínű, hasa fehér. Tulajdonképpen heringet
utánoz. Mély vízben, késő ősszel, vagy tavasszal fogós. Nagyobb méretben
(15 cm) kiváló harcsacsali. P: Sügérmintás színezetű, az egyik
legjobb folyóvízi süllőző Rapala, de eredményesen csukázhatunk vele.
RT: Szivárványos pisztráng utánzat, főleg patakokban
pisztránghorgászatban válik be. SD: Háta fekete, oldala
gyöngyházfényű pikkelymintás, hasa fehér. Szivárványos öklét utánoz.
Kissebje süllőre, nagyobbja csukára, harcsára fogós. CW: Az
előbbinek barnás, aranytónusú változata. Borús időben, valamint éjszaka
alkalmas az SSR 7 CW változata felszínközeli süllőzésre, a Balatonon az
egyik legjobb süllőző Rapala. Csukára, harcsára nagyobb darabjai
alkalmasak. GFR: Fluorpiros hát, aranysárga oldal, fehér has.
Éjszakai felszínközeli pergetésre alkalmas, süllőre, harcsára. SFC:
Fluorsárga hát, ezüstös oldal, fehér has. Éjszakai mélyvízi pergetésre
alkalmas, elsősorban süllőre. RH: Ezüstfehér testű, piros fejű
Rapala. Csukázni lehet vele eredményesen. GR: Zöld hát, sárga
oldal és has, cirmos fekete mintázattal. Elsősorban tengeri horgászatra
alkalmas, de csukázni is megfelel.
Most néhány eredményes Rapalatípus: J-7-S: Univerzális típus,
süllőre, csukára, nagyobb balinra bevált. Mivel felszíni Rapala ezért
ritkán akadunk el vele. J-9-GFR: Éjszakai felszínközeli harcsák, és
nagyobb süllők bevált woblere. J-7-P: Az egyik legkiválóbb süllőcsali,
de a harcsa is elkapja. SR-9-SD: Mélyvízi harcsacsali, akadóban ritkán
marad benne, mert hosszú nyelve miatt kipattan az akadóból, sokan még egy
kicsit súlyozzák. MFR-3-S: Ideális jászkeszegre, domolykóra, tömzsi
alakjánál fogva könyebb vele nagyot dobni. SSR-7-CW: Állóvízen,
éjszaka a felszínközelében süllőzésre használjuk.
|
Gazdag a választék a Rapalákból
Műlegyek: Főleg a pisztráng és pér horgászatánál alkalmazott
műcsalik, de az utóbbi időben előszeretettel használatosak balin, jász és
domolykó valamint vörösszárnyúkeszeg horgászatánál. Egyágú horogra kötik
különféle állati és szintetikus anyagokból. A legkülönfélébb változatokat
hoznak létre a barkácsoló horgászok. Megkülönböztetünk száraz,
nedveslegyeket, nimfák(rovarlárvák) valamint streamereket (kishalat utánzó
fantázialégy nagyobb méretben). A szárazlegyeket víztaszítóanyagból
kszíthetjük és a vízfelszínen táncoltatva kínáljuk fel. Anyaguk
legtöbbször madártoll leggyakrabban a kacsának a faggyúmirigy környékén
lévő tollakat használják légykötési célra. A nedveslegyek a vízben
régóta sodródó rovart hivatottak utánozni, itt már nem szükséges vízben
felúszó anyagokat használni. A nimfák a vízben élő rovarlárvák
(tegzesek, kérészek) utánzata, általában ólmot, vagy rézhuzalt tekernek a
horogszárra a műlégy kötésének első fázisában, ez szogáltatja a súlyt
amitől a légy lemerül. Streamerek nagyobb mérteű fantázialegyek,
amelyek kishalat utánoznak, ezeket gyakran két és háromágú horogra is
szokták kötni. Ezeknek a legyeknek a színük a legkülönbözőbb, a
citromsárgától az ibolyaszínig mindenfajta megtalálható.
Néhány típus ami igen bevált: Alexadra: Testét a páva csillogó
tollából kötik, piros gallérral és fekete farokkal. Sok pisztrángosvízből
kitiltották, mert az állományt jelentősen meg lehet vele tizedelni.
Mayfly: Májusi légy, barna színű apró kis méretű horogra kötözik.
Gammarus: Tüskés bolharákot utánoz, pisztránghorgászatban az egyik
favorit. Kötéséhez rézdrótot használnak, amit egy horogszárra (a horogöböl
közepéig) felhúznak, igy az meghajlik. Majd erre kötik a nimfát.
Palmerek: Hernyót utánzó szárazlegyek. Pisztráng, valamint
vörösszárnyúkeszeg horgászatánál alkalmazzák. Színezetük a fehértől a
feketéig változhat.
|
Változatok a műlegyekre
Végezetül horgásztársainknak egy kis segítséget
szeretnénk nyújtani a felszerelés kiválasztásánál, így néhány halfajra
speciálisan összeállított szereléket mutatunk be.
Halfaj |
Bothossz |
Dóbósúly |
Akció |
Orsóméret |
Zsinórméret |
Keszegfélék, kisebb testű halak |
4.00-15.00 m |
5-25 g |
A |
20-30-as |
0.08-0.18 mm |
Nagyobb testű békés halak |
3.00-3.50 m |
25-50 g |
C |
40-50-es |
0.30-0.40 mm |
Pergetés kisebb testű halakra |
2.40-3.30 m |
20-60 g |
B |
40-es |
0.20-0.30 mm |
Úszózás, mártogatás, twisterezés csukára, süllőre |
3.00-4.50 m |
40-80 g |
B |
40-50-es |
0.25-0.30 mm |
Ragadozókra akadályos terepen |
3.50-4.00 m |
50-100 g |
B |
50-60-as |
0.35-0.45 mm |
Kuttyogatás, nádi pontyozás |
1.80-2.50 m |
250-500 g |
B |
multiplikátoros orsó |
fonott 0.30-as |
Készen a jövő!(a Big baitrunner személyében)
Egyéb tippekért irjatok az e-mail címemre:jakumo@freemail.hu
Tippek:(pontyra)
Keserű mandula folyadékba áztatott
kukorica(a folyadék kapható ABC-ben)
A horogra először egy szem csemege tengeri
utána pedig egy kalylós cukk.(etetéssel a legjobb)
Dip aromába áztatott gyümölcsös boile.
Minden héten új tippek,képek.
Partneroldalak:
Domain regisztráció tár és szerverszolgáltatások: domain domainnév tárhely e-mail, imap, pop3
www.webtar.hu
www.micropay.hu
www.ingyenweb.hu
www.videok.hu
www.antikvárium.hu
www.ftpdir.hu
www.fotók.hu
www.randi.hu
www.licit.hu
www.napivicc.hu
www.gyertyalang.hu
www.helyesírás.hu
Domain regisztráció
| | |